Különös érzés lehet Magyarországon az állammal üzletelni. Erről sokan és hosszan mesélhetnének, Gyurcsány Ferenctől a Danubius és Sláger rádiók kiebrudalt tulajdonosaiig. De Tocsik Mártának (ez a cikk olyanoknak szól, akik még emlékeznek rá) vagy a MAL Zrt. régi és új főnökeinek is biztosan lenne egy-két sztorija. Az állammal közös kényszervállalkozásban élők közül - természetesen az adófizető polgárok, ex-magánnyugdíjpénztári tagok mellett – különösen sérülékenyek azok a vállalatok, akiknél a core business jellege megköveteli, feltételezi a folyamatos kooperációt az állammal.
Ilyen természetesen minden szabályozott területen tevékenykedő szereplő (pl. Bankok, energia szolgáltatók), de ott vannak azok a “szerencsétlenek”, akik nem csak állam által szabályozottak, hanem valamilyen szükségszerűen – ki tudja, miért szükségszerű ez? - állami tulajdonban lévő vagyonelemet kénytelenek tevékenyégük alapanyagaként fehasználni.
Mint amilyen a frekvencia. Frekvenciatartományt ad bérbe az állam, mely tartományban a bérlet, licensz, koncesszió tartama alatt csak a kedvezményezett hozzájárulásával lehet küldeni (műsorszolgáltatás), illetve küldeni-fogadni (mobilszolgáltatók) elektromágneses hullámokat. A koncesszió, licensz, bérleti jog elnyerése után jól meg is vannak szabályozva ezek a piaci szereplők, fokozottan kitéve így az állam kényének és kedvének. A frekvencia tulajdonosa és a tevékenység szabályozója természetesen egy és ugyanaz, maga a skizofrén állam, amely lényegében társtulajdonosként vesz részt az üzletben, vagyis: szabályozási tevékenységével időnként (ha éppen a fogyasztókat kívánja megvédeni a túlerőben lévő multi ellen) saját bevételét veszélyezteti, ad absurum csökkenti, de ezt a csökkenést olykor-olykor szabályozóként kivetett különadóval, büntetéssel persze kompenzálni lehet.
A büntetés ellen természetesen jogorvoslat kérhető. A távközlési szektor által szabályozási kérdésekben az állam ellen indított nyertes pereik listája azért valószínűleg ráférne egy akármilyen pici söralátétre.
A szektorban bevezetett távközlési különadó mint tudjuk, toplistás lett Európában. Az Üdvhadsereg kívételével kevés olyan szervezet van, amelyik ne vizsgálná jogosságát, és ha jól tudom, a magyar kormányzati körök sem nagyon reménykednek abban, hogy a törvény kiállja a bírósági eljárás próbáját, ami annyit tesz, hogy vissza kell majd adni azt a pár száz milliárdnyi kivetett adót – majd, valamikor. A lakosság azonban már most érzi a rendelkezés jótékony hatását, hiszen a telkók díjai szépen emelkednek. Siker!
Ha igazak a sajtóhírek, a politika kicsit megszerette a távközlési szektort: állami cégekből álló csapat kíván beszállni a mobilpiacra – negyedikként, most, a gazdasági válság kellős közepén.
Az ötlet plauzibilisnek tetszik, hiszen minek szórakozni a frekvenciák ide-oda osztogatásával, veszekedni csúnya külföldiekkel, sokkal egyszerűbb mindent (értsd: mindent!!) házon belül tartani – frekvencia tulajdont, licenszt, szabályozást. Erőforrások takaríthatók meg így. Kevesebb lesz a per, hiszen saját magunkat mégsem fogjuk beperelni (maximum ha közmunkát akarunk adni a jogászoknak), egyszóval: teljességgel érthetetlen, hogy ez eddig nem jutott eszébe senkinek. Pedig itt van két kitűnő cég, national champion – aki viszi majd a projektet. Az MVM-nél úgyis ott van már egy csomó átviteli kapacitás (vö. NDK, közháló), attól, hogy kicsit távol vannak a mobilkommonikációtól meg bárminemű retail tevékenységtől nem kell dramatizálni, különösen, ha oldalukon, konzorciumi partnerként vagy valamilyen izéként ott van a még mindig virágzó őskövület, klasszikus nemzeti értékünk, a Magyar Posta, a maga még nem egészen online de így is kitűnő és fontos óriási fiókhálózatával – több fiókban angol wc is van már. Eladásban ugyan ők sem tűntek ki még eddig olyan nagyon - de nagyon szeretnének 21. századi, versenyképes retailhez is értő vállalat lenni – legalábbis ezt mondogatják. Mobilkommunikációban pedig igenis ottvannak már egy néhány éve. POSTAFON nevű virtuális szolgáltatásuk sikere alig néhány tucat %-kal maradt el a tervezettől – ami nem annyira meglepő, ha számításba vesszük, hogy a fapadosként kínált csomagjuk percdíja a meghirdetés pillanatában is magasabb volt mint a piac legolcsóbb ajánlata.
A siker tehát egyszerűen bele van kódolva ebbe a formálódó együttműködésbe. Az, hogy az elmúlt húsz évben még nem volt olyan állami kezdeményezés Magyarországon, ami a piacon megállta volna a helyét nem veszi el a kedvet attól, hogy a kis csapat belépjen a sokak által a retail piacok csúcsán álló szupekompetitív, sales vezérelt mobil távközlésbe, hiszen: teher alatt nő a pálma.
A mobil távközlési bevételek és profitok ugyan globálisan szűkülnek, a magyar piac 100 % felett telített, a versenytársak nagyon erősek és élet-halál harcot vívnak majd az új nemzeti szolgáltató ellen is – sikerülni fog, mert az állam és a szabályozó a kezdeményezés mellett áll, és távközlési Münchausen báróként emeli majd fel az új céget .... még nem is lehet látni, hogy hova.
